Egy valamit azért szögezzünk le. Sandara Bullock-nak nem igazán volt eddig lehetősége sem arra,hogy "fantasztikus" lehessen. Én eddig nem, hogy jó színésznőnek, de gyakorlatilag színésznőnek, de még színésznőcskének se nagyon tartottam.
Eddigi mozijai ugyanis nagyjából a Goldie Hawn – Meg Ryan síkon mozogtak. Talán a „Ha ölni kell” és a „Féktelenül”, ami eddigi karrierje során kilógott a sorból.
Épp ezért lepődtem meg olyannyira a filmen, de főképp Sandra Bullock-on. Ebben a filmben játszik. Ráadásul jól játszik. Szerintem hagynia kellene a fenébe a tinglitangli limonádé filmjeit. Beleesett ugyanis az Eddie Murphy csapdába.
Szerintem igenis bombajó formában volt. Eszméletlen popsi, szőke dögös haj. Hozzáteszem a haja színén én cseppet sem akadtam fenn. Miért ne lehetne szőke? Szőke nős attitűdök pedig nem hiszem, hogy vannak. Legfeljebb agilis nők akadnak, de hajszíntől függetlenül. A szőke nős attitűd esetleg a viccekből lehet ismerős…
A film tulajdonképpen egy tipikusan Hallmark-os feelgood mozi. Szerencsére még nem esik a szirupos giccs hibájába, de nem sok tartja. A fényképezésre, a rendezésre nem lehet egyetlen rossz szó sem. Nagyjából ezt vártam, amikor leültem elé. Szinte minden pillanata kiszámítható volt a filmnek. Egy tipikus családi mozi. Érthető tehát, hogy a BEST PICTURE kilőve…
A filmet tulajdonképpen a két főszereplő viszi el. Minden egyéb másodlagos mellettük. Quniton Aaron remekül hozza a srácot, bár ő nem igazán játszik. Tegyük hozzá, hogy ezen nem is kell túl sokat játszani, hiszen így is hiteles és tökéletes a szerephez az alakítása.
Az óceán túloldalán pedig ráadásul még nyílván – és érthetően – tetőzi a film sikerét, hogy a főhős tulajdonképpen egy sztárjátékos.
Azt kell mondjam, hogy összességében nagyon rendben van ez a film. A sokadik megnézés után még mindig tetszik, holott a családi filmek elől általában menekülni szoktam.
Nálam bizony 9/10